2012. június 9., szombat

Fehér rozscipó

Úgy ellátszik, átmegyek pékbe, ahogy Gabriella írta, mert ma ismét egy kenyeret hoztam. De muszáj megmutatnom! Másrészt Gyöngyinek megemlítettem, ma ez fog készülni.
Teljesen friss, délután sült és valami hihetetlen az íze. A különlegessége: otthonról származó finom, fehér rozsliszt adja az alapját, a rozshoz illeszkedő fűszerekkel . Valamint repedezett, cserepesedett, ropogós lett, mint előtte szinte soha. Megfejtettem ennek a titkát. Hiába minden, az itteni lisztek nem tartalmaznak annyi sikért, mint a magyarországiak. Nem is lesznek a kenyerek olyan lazák, lyukasak. Kísérletezek tovább azért szorgalmasan, de az ismerős ízek elővarázsolásához úgy látszik, importálnom kell a lisztet is, igaz csak kis mennyiségben. :-)


Hozzávalók:

300 g öregtészta
700 g fehét rozsliszt
300 g kenyérliszt (Type: 1050)
1 ek só
2 ek olaj
1 ek citromlé (a sikér jobb hatásfoka végett)
kb. 500 ml víz
10 g élesztő
1 tk cukor
1/2 mk őrölt kömény
1/2 mk koriander

A lisztet egy keverőtálba szitáljuk, hozzáadjuk a hozzávalókat a víz kivételével. A vizet folyamatosan adagolva a robotgéppel bedagasztjuk a tésztát. A rozsos kenyértésztánk akkor van jól kidagasztva, ha már csak kicsit ragad a kezünkhöz, megnyomva ruganyos. A tálat letakarjuk egy fóliával és duplájára kelesztjük
A tésztát kezünkkel ellapogatjuk, majd megformázzuk. A sütőedénybe tesszük és ismét duplájára kelesztjük. A sütőt felfűtjük 250C fokra, s kenyeret egy penge segítségével most pár helyen bemetszhetjük, én ma hagytam a kenyerem a sorsára. A sütőedény tetejét megspricceljük alaposan vízzel, hogy a kenyerünk jó sok gőzben sülhessen. Betesszük az edényt a sütőbe. 50 perc múlva a tüzet 200C fokra mérsékeljük, addig az ajót nem nyitogatjuk, a fedőt nem emelgetjük, még ha nem is látunk bele az edénybe, nehogy összeessen a kenyér. 10 perc elteltével a tetőt levesszük és ha a kenyerünk még nem elég szép piros, kicsit fedő nélkül is sütjük. Ne féljünk, nem fog a kenyér teteje megégni, védi a fedő, és így a gőz sem illanhat el.
Rácsra téve hagyjuk kihűlni, de előtte még megspricceljük alaposan vízzel, hogy szép cserepes kenyeret kapjunk.
 

 

Valaki megdézsmálta a jobb felső sarkot. Ugyan ki lehetett az??? :-DD




































JÓ ÉTVÁGYAT!

4 megjegyzés:

  1. Tényleg látszik milyen csodás cserepes lett a héja, nagyon szép:) Különben én is mindig késztetést érzek, hogy a friss kenyeret megcsipkedjem:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszik! A csipkedés Nagyfiú specialitása, de a ropogós héj nekem is gyengém. :-))

      Törlés
  2. Nagyon belejöttél a kenyérsütésbe! Kész pék vagy! Egymás után sütöd a szebbnél szebb kenyérkéket! Nagyon jól sikerült ez is. Kívül-belül csodás!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez hízelgő titulus! ;-) Köszönöm szépen! Igyekszem, hiszem már nagyon régen sütök kenyeret, még vagy 15 évvel ezelőtt vetemedtem erre, a nyári szünetben, unalmamban. :-)) Mostanra, hogy sokat gyakorolok, nagyon belejöttem. Jah, és olcsóbb, mint a péknél, és egészségesebb, mint a multiknál. Szóval gyakorolok tovább szorgalmasan és le is közlöm őket. Hátha valakinek tudok okosat mondani. :-)

      Törlés